| 2024. évben a „Tárnoki Óvodásokért” díj jelöltje Kurucz Katalin óvodapedagógus Kurucz Katalin 1997.10.15-én kezdett el dolgozni a Mesevár Óvoda Templom utca 15. szám alatti épületében. Munka mellett végezte el a Budapesti Tanítóképző Főiskola óvodapedagógus szakát 2000 júniusában, majd a diploma megszerzése után folytatta tanulmányait az ELTE Tanító- és Óvóképző kar fejlesztési szakirányán. 2003 februárjában szakvizsgázott. Szakmai tudását azóta is folyamatosan bővíti, mindig törekszik arra, hogy a megszerzett tudását a pedagógiai gyakorlatban eredményesen alkalmazza és ezt a tárnoki óvodás gyermekek javára fordítsa. Elkötelezett a gyermekek fejlesztésében. Alapos módszertani tudásával az egyéni bánásmód érvényesítésével, differenciáltan oktat-nevel. A sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekeket eredményesen segíti, hogy későbbiekben az iskolában is megállják helyüket. 2013 szeptemberétől a Felzárkóztató Team vezetője, de az óvodás gyermekek fejlesztését már 2004.09.01-től végzi az óvodapedagógus munkaköri feladatai mellett, nem sajnálva szabadidejét. Munkáját pontosság, alaposság, tudatosság, elhivatottság jellemzi. Kreativitása határtalan, legyen szó bármilyen óvodai tevékenységről, csoportjában végzett feladatairól, az óvoda díszítéséről, szakmai megoldásokról. Gyermekek érdekében kezdeményezően és hatékonyan együttműködik pedagógustársaival, pedagógiai munkát segítő szakemberekkel szülőkkel. Mindig a problémák megoldására törekszik. Példátlan hivatástudata végig kísérte eddigi munkásságának 26 évét. Magas szintű nevelői, oktatói tevékenységével, közösségi munkájával, évek óta hozzájárul az intézmény hírnevének pozitív erősítéséhez, ezért méltónak tartjuk Őt a Tárnoki Óvodásokért cím elnyerésére. |
| Tárnoki Óvodásokért díj |
| 2023 évben a „Tárnoki Óvodásokért” díj jelöltje Böhm Lászlóné óvodapedagógus Böhm Lászlóné érettségi után a helyezkedett el képesítés nélküli délutános óvónőként a tárnoki óvodában. Két év elteltével sajnos el kellett hagynia a pályát, szerződése lejárt. Azonban, 1998 szeptemberében gyermekek iránti szeretete újra és végleg visszairányította a Dózsa György úti óvodába, ahol a mai napig is dolgozik. 2000-ben sikeresen felvételizett a Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskola óvodapedagógus szak levelező tagozatára. A főiskolán eltöltött három év biztos tudást nyújtott számára. Közvetlen kolléganőjétől rengeteget tanult és szép lassan elsajátította a szakmát. Mindenben számíthattak egymásra, 20 éven át közösen nevelték-oktatták a tárnoki óvodásokat csoportjaikban. A módszertani tudása, a gyermekekhez fűződő viszonya, sikeres nevelői-oktatói tevékenysége mind megerősítette abban, hogy hivatása egy életre szól. A hosszú évek alatt több továbbképzésen vett részt, szakmai tudását folyamatosan erősítette, fejlesztette. Élményszámba menő bemutató foglalkozásai maradandó nyomot hagytak óvodapedagógus társaiban. A mindennapi munkája során arra törekedett, hogy a gyermekeket életkoruknak megfelelő nyugodt légkörben minél több tapasztalathoz juttassa az őket körülvevő világról. Példamutatással türelemre, egymás elfogadására, segítésére, szeretetére nevelte óvodásait. Az évek során mentori teendőket is ellátott, óvodapedagógus hallgatókat vezetett be a pedagógus hivatás rejtelmeibe. 15 évig az óvoda alapítványának elnökeként megtámogatta az óvoda szakmai munkáját: pályázatokat írt, óvoda bált, rendezvényeket, papírgyűjtést szervezett, támogatókat kutatott fel. Gyermekvédelmi felelősként nagy figyelmet fordít a különleges bánásmódot igénylő hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére, óvodai életük nyomon követésére, szükség esetén szakember igény bejelentésére. Szakmai munkája során vezetői tevékenységeket és feladatokat is elvállat, melyben mindig a demokratikus vezetői modellt követte. Közös célok eléréséhez mindig alternatív megoldásokat javasolt munkatársainak. 2021. évben pedagógus minősítési eljárásban vett részt, elkészítette portfólióját, így a Pedagógus II. fokozatba került. Munkájában pontos, lelkiismeretes, kedves, ugyanakkor határozott személyiség. Közösséget építő, támogató, véleményét bátran elmondó, mindig objektív és reális. A hosszú évek alatt mindig arra törekedett, hogy teljes értékű tagja legyen a nevelőtestületnek. |
2020 évben a „Tárnoki Óvodásokért” díjat
Drlák-Kardos Ildikó óvodapedagógus nyerte el
Drlák-Kardos Ildikó az óvónői szakközépiskola elvégzése után, 1989 szeptember 1-től dolgozik tárnoki óvodában. Pályakezdőként a falusi óvodában, majd a Templom utcai óvodában oktatta-nevelte óvodásait. Második gyermeke születése után ismét a faluban a Pitypang Tagóvodában végezte feladatait. A Nyuszi csoport óvodapedagógusaként segítette a gyermekek személyiségfejlesztését, az egyéni bánásmód hatékony alkalmazásával. Csoportjai közösségformálásában, fejlesztésében az egymás elfogadására, tiszteletére, kölcsönös támogatására neveli óvodásait. Nap, mint nap élményekben gazdag ismereteket nyújt a gyerekeknek. Mesékkel, versekkel gondolatvilágukat gazdagítja, színesíti. Jelszava: „ki a szabadba!” A mozgásos tevékenységeket, ha az időjárás engedi, mindig az udvaron tartja. Sokat énekel, dalos játékokba vonja be a gyerekeket.
Kreativitása példaértékű. Lelkiismeretes és odaadó munkájával eredményesen készíti fel gyermekeit az iskolai életre. Rendszeresen vesz részt továbbképzéseken, szakmai tudásának folyamatos megújítására törekszik és a megszerzett tudását a pedagógiai gyakorlatban eredményesen alkalmazza. 2011-től szakmai munkaközösség vezetőként tevékenykedik intézményünkben. Aktív közreműködésével, színes ötleteivel szervezett színvonalas óvodai rendezvények, nyílt napok valósulnak meg. Fontosnak tartja a gyermekek természetben való eligazodását, ezért többször vett részt óvodai táboroztatásban, saját szabadidejét nem sajnálva. Egy értékes embert ismertünk meg személyében, akire mindig lehet számítani. Jó kapcsolatot ápol és hatékony együttműködésre törekszik minden kollégájával, szülőkkel, illetve az óvoda partnereivel. Magas szintű nevelő-oktató tevékenységével, közösségi munkájával évek óta hozzájárul intézményünk hírnevének pozitív erősítéséhez. Pedagógus pályán eddig 31évét töltött el, hivatástudata végig kísérte életét, ezért méltónak tartjuk Őt a Tárnoki Óvodásokért cím elnyerésére.
2019 évben a „Tárnoki Óvodásokért” díjat
Szelényiné Miegend Zsuzsanna óvodapedagógus nyerte el
Szelényiné Miegend Zsuzsanna 2003. szeptember elseje óta dolgozik a Mesevár Óvoda Dózsa György úti óvodájában. Mosolygós, kedves, toleráns, empatikus természetével hamar belopta magát a gyermekek és a felnőttek szívébe.
Évekig a Kék, majd a Szivárvány csoport óvodapedagógusaként segítette a gyermekek személyiségfejlesztését, az egyéni bánásmód hatékony alkalmazásával.
A csoportjai közösségé formálásában, fejlesztésében az egymás elfogadására, tiszteletére, kölcsönös támogatására nevelte óvodásait.
Naponta nyújtott élményekben gazdag ismereteket a gyermekeknek. Elrepítette őket a mesék csodálatos világába, rendszeres mozgásra sarkallt, énekelt, verselt, számlált óvodásaival és kreatív tevékenységekbe vonta be őket. Lelkiismeretes és odaadó munkájával eredményesen készítette fel gyermekeit az iskolára.
Rendszeresen vett részt továbbképzéseken, szakmai tudásának folyamatos megújítására törekedett és a megszerzett tudását a pedagógiai gyakorlatban eredményesen alkalmazta.
Az intézmény szakmai munkáját, fejlesztését segítette tapasztalatával, megfontolt tanácsaival óvodavezető helyettesként, szakmai munkaközösség vezetőjeként, illetve művelődésszervezőként. Az ő nevéhez fűződnek a június 4-i Nemzeti Összetartozás napja alkalmából szervezett színvonalas óvodai megemlékezések.
Egy értékes embert ismerhettünk meg személyében, akire mindig lehetett számítani. Helyt állt akkor is, amikor másik csoportokban kellet helyettesítenie, akár hónapokon keresztül is.
Probléma-, és konfliktushelyzetekben mindig a békés megoldásokat kereste: „Megoldjuk” – volt a mottója.
Jó kapcsolatot ápolt és hatékony együttműködésre törekedett kollégáival, a szülőkkel, illetve az óvoda partnereivel.
Magas szintű nevelő-oktató tevékenységével, közösségi munkájával évek óta hozzájárult intézményünk hírnevének pozitív erősítéséhez.
40 évet töltött a pályán, hivatástudata végig kísérte életét, ezért méltónak tartjuk a Tárnoki Óvodásokért cím elnyerésére.
Szívből gratulálunk neki a díjhoz!
2018 évben a „Tárnoki Óvodásokért” díjat
Szász Károlyné óvodapedagógus nyerte el
Szász Károlyné 2010.09.01. óta dolgozik a Mesevár Óvoda Templom Utcai Telephelyén.
Edit néni mikor hozzánk került már több mint 38 év közalkalmazotti jogviszonnyal, szakmai gyakorlattal rendelkezett. Munkájára nagy szükségünk volt, hiszen elsőként 2010 szeptemberében szembesültünk pedagógus hiánnyal. A tárnoki óvodások kedvéért lemondott nyugdíjáról először 2 év 10 hónapra, majd 3 évre és a tárnoki óvodában létesített munkaviszonyt. Mindig azt mondta, hogy a gyermekek iránti szeretetből és a kollégák miatt szívesen dolgozik nálunk. A mai napig aktív tagja nevelőtestületünknek. Büszkék vagyunk rá és jóleső érzés, hogy együtt tevékenykedhetünk a gyermekekért és tanulhatunk Tőle.
A kérdés az lehet a kívülállók számára: mit jelenthet a Vele való kapcsolat a mindennapi munkában?
Először is töretlen munkafegyelmet, követendő munkamorált, gyermekelfogadást, a gyermeki személyiség tiszteletét és szeretetét.
A nálunk töltött évek alatt mindenki számára egy olyan jövőképet mutatott, mely a pedagógus szakmában követendő mindannyiunk számára!
Pedagógiai munkájában kiemelt szerepet nyilvánított a szabadlevegőn végezhető mozgásnak. Ő szervezte és irányította Sport-napjainkat, aktív részese volt kirándulásaiknak.
A keze alól kikerülő gyermekek mind megállták helyüket az iskolapadban. Becsületesség, pontosság, alaposság jellemzi szakmai felkészültségét. Magas szintű nevelői, oktatói tevékenységével, közösségi munkájával, évek óta hozzájárul az intézmény hírnevének pozitív erősítéséhez. A szülőkkel is jó kapcsolatot ápol.
Eddig 44 évet töltött a pályán és hivatástudata végig kísérte életét, ezért méltónak tartjuk a Tárnoki Óvodásokért cím elnyerésére!
2017 évben a „Tárnoki Óvodásokért” díjat
Panyik Mihályné óvodapedagógus nyerte el
Anikó néni 22 évet közalkalmazotti jogviszonyban töltött és 2005 szeptember 1 óta dolgozott a Mesevár Óvoda Dózsa György úti óvodájában.
A gyerekek mindig bátran, szívesen követték példáját, utánozták, s nem utolsó sorban a szülők is bizalommal fordultak felé pályája során.
Olyan óvodapedagógus ő, akiből áradt az őszinte szeretet, derűs, nyugodt és barátságos viselkedés. Stabil, kiegyensúlyozott személyiségével igazi kincs volt éveken át.
Minden kisgyerekhez egyéni tulajdonságának megfelelően kötődött. Kimutatta a
kicsik iránti szeretetét. Páratlan humorérzéke sok esetben oldotta az adott feszültséget, s esetleges kudarcok miatti elkeseredést.
Találékonyság, helyzetfelismerés, alkalmazkodóképesség jellemezte őt. Hisz minden kisgyerekhez másképpen kell közelíteni és minden helyzethez másképpen kell alkalmazkodni. Mindig tevékenyen élt a gyerekcsoportban.
A különleges bánásmódot igénylő gyerekeket: a nehezen kezelhetőt, a félénket, az agresszívet, még nagyobb törődéssel, szeretettel árasztotta el.
Napjait áthatotta az elismerő, lelkesítő, buzdító kedves beszéd, a gyerekek iránt érzett őszinte szeretet. Állandó kapcsolata a gyerekekkel, a pillantások feléjük, a mosoly, amivel a sikerélményüket tudomásul vette, a simogatás, amiből megtudhatták, hogy akkor is velük érez, amikor éppen egy másik kisgyereknek mutat valamit, vagy éppen egy rosszalló tekintet, amellyel éreztette, hogy másképp kellene viselkedni.
Egy jó óvodapedagógusnak magas fokú empátiával kell rendelkezni, hogy maga is spontán módon tudja alakítani a játékban a legmegfelelőbb magatartási formákat.
Anikó néni rendelkezik ezzel a képességgel! Személyisége olyan, hogy minta, óvodásai számára. De nem csak a gyerekek, hanem az egész kollektíva számára.
Kolléganőivel szemben mindig tisztelettudó magatartást, segítőkészséget, empátiát tanúsított. Munkájában a teljességre törekedett. Tudatos tervezés, alapos felkészültség volt rá jellemző.
Jó kedvével, vidámságával mindig jó hangulatot teremtett.
Kívánunk Neki jó egészséget, pihenésben gazdag, gyerekkacajjal, vidámsággal teli boldog nyugdíjas éveket!
2016. évi „Tárnoki Óvodásokért” díjat
Jenei Tiborné dajka néni nyerte el
1989 tavaszán lépett be óvodánk kapuján először, mint dolgozó. Akkoriban, több új és azonos korú dolgozó került a 3-as számú, mai Hétszínvirág Tagóvodába.
A nevelői közösség gyorsan összekovácsolódott, Ő is hamar beilleszkedett.
Szigorú, következetes, munkafegyelmet betartató vezetőnk mellett, ő is megtanulta a fegyelmezett munkavégzést.
Munkakapcsolatai kiépítésében nagy segítségére volt humoros, segítőkész barátságos természete, így a dolgozók hamar megszerették. Közvetlen kolléganőjével a kezdetektől fogva dolgoztak jóban-, rosszban. Az idő múlásával kapcsolatuk nem csak kollegiális, hanem baráti viszonnyá fejlődött. Ötleteivel, kreativitásával, építő gondoltaival aktívan részt vett a csoport munkájában, környezete dekorálásában.
Az évek során azokat a gyerekeket, akiknek dajka nénije lehetett, maximális gondoskodással, szeretettel vette körül. Nem volt olyan könnycsepp, ami felszárítatlanul maradt volna, és nem volt olyan probléma, amit ne oldott volna meg.
Néha „morgós” kedve is szeretettel teli volt, gyorsan elszállt haragja.
Dajkai feladatát körültekintően ellátta, alapos, precíz takarításával hozzájárult a gyerekeket körülvevő tiszta környezet kialakításához, jó közérzetünk fenntartásához. Munkáját minden körülmények között elvégezte, még ha egészségi állapota nem is volt teljes és kíméletre szorult volna.
Jó pár évvel ezelőtt véletlenül fedeztük fel jó memóriáját a tárgyak helyzetének megjegyzésében, így „megörökölte”a szertár felelősi posztot. Nem volt olyan tárgy, amely elbújhatott volna előle. Nem volt olyan, más által nem talált, elveszettnek hitt dolog, melyet ő ne tudott volna elővarázsolni.
Mindezek figyelembe vételével a munkája méltó elismerése ennek a díjnak az adományozása.
Végezetül egy idézet, mely a gyerekekkel, kollégákkal eltöltött éveket, emlékeket jellemzi.
„Elmúlik, mint száz más pillanat
S tudjuk, mégis múlhatatlan,
Mert szívek őrzik, nem szavak.
/Végh György/
„Tárnoki Óvodásokért” díjat 2015 évben
Haicsig Jánosné óvodapedagógus nyerte el
Éva néni 1981. augusztus 15. óta dolgozik óvodánkban, közel 34 éves közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.
Tanulmányait a Bem József Óvónői Szakközépiskolában végezte.
Pedagógus pályáján szakmai ismereteit, tudását a gyermekek érdekében és saját elhivatottsága miatt folyamatosan gyarapította, gyarapítja. Bemutató foglalkozásokat, nyílt napokat rendszeresen szervez. Gyermekcsoportjával többször szerepelt a nagyközségi rendezvényeken nagy sikerrel.
Pedagógiai munkájában a gyermekek érdekeit tartja szem előtt, az egyenlő bánásmód figyelembevételével. Játékos módon nevel, és tárgyilagos ismereteket nyújt az óvodásainak, eredményes módszerekkel. Segíti az egyéni képességek és a tehetség kibontakozását.
25 éve Gyermekvédelmi felelőse intézményünknek. Elhívatottságával a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésének aktív részese. Rendszeresen kezdeményez az óvodán belül gyűjtést a rászoruló gyermekeknek ruhákból, játékokból.
Jó kapcsolatot ápol kollégáival, a szülőkkel, más intézményi partnereinkkel egyaránt.
Az elmúlt évek bizonyítják, hogy sokat tett a tárnoki óvodás gyermekekért.
Munkájával óvodánk jó hírnevét öregbítette.
Mindezek figyelembe vételével munkája méltó elismeréseként került adományozásra részére ez a díj.
2014. évi „Tárnoki Óvodásokért” díj átadására került sor Pedagógus nap alkalmából.
A díj nyertese Antal Sándorné dajka néni
Kati néni először 1994 szeptemberében került közvetlen kapcsolatba a tárnoki óvodával (2461 Tárnok, Templom utca 15.) majd 1996.; 1997.; 1998. évben is igényt tartottak munkájára. Mivel az óvodavezetés látta elhivatottságát, gyermekszeretetét, a gyerekekről való odaadó gondoskodását felajánlotta, hogy végezzen el egy dajkaképzőt és utána, szívesen alkalmaznák Őt a gyermekcsoportban szakképesített dajkaként. Így 1999.10.18-tól már közalkalmazottként végezte lelkiismeretes munkáját.
Gyermekekkel közvetlen, sokat játszik velük a csoportban, és ezt igénylik is az óvodások. Kreatívan tevékenykedik csoportjában: a színező lapnak, a gyerekek mindig Kati néni rajzait kérik.
Aktívan és nagy odaadással vesz részt a gyermekcsoport életében. Türelmes, kedves hangnemmel segíti a nevelőmunkát, az óvodások szokásrendjének alakulását. Számára elsődleges a gyermekek érdeke, szükségleteik biztosítása.
Felelősségteljes munkájával nagyban hozzájárul az intézmény tiszta, esztétikai környezetének megteremtésében.
Kollégáival jó munkahelyi kapcsolatot ápol, munkafegyelme példaértékű.
A gyermekcsoport óvodai nevelésének eredményessége minőségi munkája által válik teljessé.
Az intézmény dolgozói számára, azért olyan értékes a munkája, mert az óvodai nevelésben a legfontosabb érték a gyermekek szeretete és a róluk való önzetlen gondoskodás, Ő ez alapján végezte eddigi munkáját. Köszönjük mindezt Neki!
„Tárnoki óvodásokért” díjat 2013 évben
Pluhár Istvánné dajka néni nyerte el
Judit néni 1991.12.02. óta dolgozott a Mesevár Óvodánkban (Templom utca 14.).
Halk szavú, csendes, kötelességtudó, alapos, alkalmazkodó embernek ismerhettük meg. Magas színvonalú munkájára, nevelői munkát segítő tevékenységére mindig lehetett számítani.
Jó kapcsolatot ápolt kollégáival és a szülőkkel is. Munkatársait gyakran meglepte finom házi süteményeivel. Közösségi programjainkban mindig aktívan vett részt, erősítette közösségünknek.
Számára elsődleges volt a gyermek, a gyermeki személyiség tisztelete és szeretete.
Közvetlen, barátságos természetével hamar megnyerte a gyermekek szívét. Óvodásaink bátran fordultak hozzá kéréseikkel, szívesen játszott velük, segítette őket a gondozási teendőkben.
Az elmúlt évek bizonyítják, hogy sokat tett a tárnoki óvodásokért, munkájával óvodánk jó hírnevét öregbítette.
Közel 22 évet töltött el közszolgálatban, 40 éves szolgálati idejét elérve méltó elismerésként nyerte el ezt a díjat.
Jó pihenést és egészséget kívánunk a nyugdíjas évekre. Sosem feledjük, hiányozni fog nekünk, visszavárjuk Őt programjainkra egy kis beszélgetésre.
„TÁRNOKI ÓVODÁSOKÉRT” DÍJ ADOMÁNYOZÁSA 2012 ÉVBEN
BLASKÓ JÓZSEFNÉ 1978.07.03. óta intézményünk dolgozója.
34 éve dolgozik óvodapedagógusként és ezt az időszakot mindvégig a tárnoki óvodásoknak szentelte, – játszott velük, mesélt és énekelt nekik, játéktevékenységbe ágyazottan rengeteg élménnyel és ismerettel gyarapította a gyermekek tudását miközben szem előtt tartotta mindvégig az egyéni bánásmódot és differenciált képességfejlesztést. Jelenléte a nevelésben, modellt, mintát jelent nemcsak a gyermekek, hanem az óvoda dolgozói számára is. Személyisége elfogadó és segítő, támogató attitűdön alapszik ehhez gyermekismeret, gyermekszeretet, felelősségérzet párosul.
16 évet aktívan dolgozott tagóvoda vezetőként. Ez idő alatt kreatív gondolataival, ötleteivel bevezetett az óvoda életében máig is élő hagyományokat, melyeknek szorgalmazta megvalósulását. Munkája során többször részt vett átszervezésben, az óvoda átépítésekor nagyon sok berendezés, tárgyi eszközök beszerzése is az Ő feladata volt.
Vezetői munkáját az empátia, a bizalom, a becsületesség, a lelkiismeretesség jellemezte.
Évek folyamán továbbképzéseken gazdagította szakmai tudását, melyeket minden esetben a gyermekek és kollégái javára fordított.
Magas szintű nevelői, oktatói tevékenységével, közösségi munkájával, a szülőkkel kialakított bizalomra épülő kapcsolatával évek óta hozzájárul az intézmény hírnevének pozitív erősítéséhez.
Pedagógus pályájának méltó megbecsülése a „Tárnoki óvodásokért” díj adományozása.
Tárnoki Óvodásokért díj adományozása 2011 évben
Czeilinger Ferencné, Julika néni 1987 óta dolgozik óvodánkban, 25 éves közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.
A mindig vidám, mosolygós dajka néni jó kapcsolatot épített ki a szülőkkel, kolléganőkkel és ezt a kapcsolatot az évek során végig megőrizte, folyamatosan ápolta. A gyermekek iránt nagy szeretetet mutatott, gondoskodására, segítőkézségére a gyermekek mindig számíthattak. Igazi „tyúkanyóként„ terelgette kis óvodásait a mindennapok során.
A felnőtt közösség aktív részese volt, munkáját igyekezett mindig precízen végezni és eleget tenni a mindig megújuló szabályoknak és elvárásoknak. Az évek során megbízható munkájára mindig számíthatott a közösség, akár felújításról, akár takarításról, akár sütés-főzésről volt szó.
Mindezek figyelembe vételével a munkája méltó elismerése ennek a díjnak az adományozása nyugdíjba vonulása alkalmából.
Jó egészséget kívánunk Neki és várjuk, hogy vissza-vissza látogasson hozzánk!
Tárnoki Óvodásokért” Díj 2010.
Somogyi Éva óvodapedagógus 1978. 08. 25. óta, 32 éve intézményünk dolgozója.
Számára elsődleges a gyermek, a gyermeki személyiség tisztelete és szeretete. A gyermekek nevelésére tette fel egész életét, hivatástudata végig kísérte eddigi pályáját. A keze alól kikerülő gyermekek mind megállták helyüket az iskolapadban. Becsületesség, pontosság, alaposság jellemzi szakmai felkészültségét. Magas szintű nevelői, oktatói tevékenységével, közösségi munkájával, évek óta hozzájárul az intézmény hírnevének pozitív erősítéséhez. Munkahelyén a gyermekek és a kollegák egyaránt számíthatnak megbízható, lelkiismeretes tevékenységére. A rábízott feladatokat maradéktalanul teljesíti. A szülőkkel is jó kapcsolatot ápol. Nemcsak pedagógusként, de évekig általános vezetőként és tagóvoda vezetőként is megállta helyét intézményünkben.
Gratulálunk Neki a díj elnyeréséért!
„Tárnoki Óvodásokért” díj 2009 évben
Pluhár Andrásné óvodapedagógus nyerte el
Pluhár Andrásné óvodapedagógus 24 éve intézményünk dolgozója. Hosszú évek óta hátrányos helyzetű, nehezen kezelhető gyermekek körében végzi munkáját a tolerancia jegyében. Számára elsődleges a gyermek, a gyermeki személyiség tisztelete és szeretete. Munkáját pontosság, alaposság valamint szakmai felkészültség jellemzi. Magas szintű nevelői, oktatói tevékenységével, közösségi munkájával, évek óta hozzájárul az intézmény hírnevének pozitív erősítéséhez. Több éve dolgozik munkaközösség vezetőként, valamint a minőségfejlesztési csoportunk aktív tagja. Munkahelyén a gyermekek és a kollegák egyaránt számíthatnak megbízható, lelkiismeretes tevékenységére. Hivatástudata végigkísérte eddigi pályafutását.
Gratulálunk! Köszönet munkájáért!
„Tárnoki Óvodásokért” díj 2008 évben
Dürr Károlyné dajka néni nyerte el
Dürr Károlyné Erzsike néni 1983. március 01-től dolgozik intézményünkben, a Hétszínvirág
Tagóvodában dajkaként. Munkáját mindig gondosan, megbízhatóan, felelősségteljesen végezte magas színvonalon. A mindennapi feladatain kívül is, szívesen vett részt más tevékenységekben is. Személyiségével hozzájárult az érzelmi biztonságot nyújtó, derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséhez. Gyermekközpontú, szemléletmódjával az óvoda jó hírnevét öregbítette. Emberi kapcsolatait a kölcsönös tiszteletre és megbecsülésre építette. Munkatársai bármikor számíthattak segítségére.
Erzsike néni 2008. május 31-ig dolgozik intézményünkben, mert utána nyugdíjba vonul. Ezzel a díjjal szeretnénk megköszönni áldozatkész 25 éves munkáját, melyet a tárnoki óvodás gyermekeknek szentelt.
2005. év Rákóczi-díjasa
Szegedi Istvánné
2005-ben Szegedi Istvánné óvodapedagógus kapta meg a Rákóczi-díjat. Az emlékplakettet a Pitypang Óvoda pedagógusnapi ünnepségén vette át dr. Gergely István polgármestertől 2005. június 6-án. Szívből gratulálunk kitüntetéséhez, amelynek alkalmából közzétesszük az ünnepelt visszaemlékezését az óvónői szolgálatban eltöltött 38 esztendőre.
Kalocsán végeztem az akkor három éves óvónőképzőben. Tizenhét évesen, 1958. augusztus 1-jén, friss oklevéllel a kezemben jelentkeztem munkára a falusi iskola igazgatójánál, Fodor Dezsőnél.
Szüleimtől, családomtól 150 kilométerre, Tárnokra, megyei jóváhagyással irányítottak. Pedagógusi tevékenységemet Vida Mária vezető óvónő irányításával kezdtem.
Sajnos Mucus néni rövidesen – 1961-ben – nyugdíjba vonult, így rám szakadt a falusi óvoda irányításának minden gondja.
Pályámnak kezdetén Vida Mária óvónővel a falusi óvodában.
A kép bal oldalán Pillárné Molnár Mária konyhalány és Nagy Józsefné dajka, jobb oldalán Tárnoki Jánosné szakácsnő
Hat fős személyzettel kellett a nagy létszámú gyermekcsoportok foglalkoztatását, a konyha vezetését, az épület karbantartását stb. megoldani.
Azzal is elismerték munkámat, hogy a sok jelentkező közül kiválasztva nekem ítélték a lehetőséget: megkaptuk az igen kedvezményes pedagógus kölcsönt családi házunk felépítéséhez! Az építést 1972 és 1974 között sikeresen befejeztük, máig is itt lakunk.
1974-ben egyhetes bentlakásos vezető óvónői tanfolyamon vettem részt. 1965-ben érettségi vizsgát tettem.
Közben megszülettek gyermekeink (Nóra 1965, Adrienne 1968, Gergely 1974-ben), akik ugyancsak szenvedő alanyaivá váltak az óvodai munkám miatti rendkívüli elfoglaltságomnak. A két kisebb gyermekem után járó gyest sem tölthettem ki otthon, mivel felettesem a lakásomon felkeresve, könyörögve munkára szólított. Férjem határozott neheztelése ellenére visszamentem dolgozni, karomon a másfél éves gyermekemmel, mert átéreztem a problémát, a pedagógus nélkül maradt 50-60 (!) gyermek sorsát.
Később, amikor már a község két óvodája tűrhetetlenül kicsinynek bizonyult a sok óvodás korú gyermek befogadására, az addigi „pártházat” átalakítva, üzembe helyezték a Dózsa György úti óvodát 1978. február 1-jén.
Megnyitása előtt Rozsnyai Mihály VB. elnök azzal keresett meg, hogy vállaljam el az új óvoda vezetését, hisz a falusi már jól működik, annak vezetését másra is rábízhatják, de ennek az új óvodának a beindításához feltétlenül szükség van rám. Mit tehettem? Elvállaltam.
Az óvoda vezetése mellett itt ugyanúgy feladatom volt a konyha vezetése is.
Az óvoda két csoporttal indult, majd egy év után, új csoportterem hozzáépítésére került sor.
Nagy létszámú csoportokkal, nehéz körülmények között kellett helytállnom. A gyermekeket az iskolára csak úgy tudtam felkészíteni, hogy a kötelező foglalkoztatásukat a nyár folyamán is folytattam.
1979-ben újabb vezető óvónői továbbképzésen vettem részt. Munkavédelmi és tűzvédelmi vizsgát két alkalommal tettem. Az óvodáknál elláttam a tűzvédelmi felelősi teendőket is.
A területi szakmai felügyelő kérésére, a vezetésem alatt álló óvodában a Budai Járás óvónői részére tartott továbbképzések alkalmával bemutató foglalkozást tartottam anyanyelvi nevelés témakörben.
Volt alkalom, hogy nálunk került sor a járás vezető óvónői tanévzáró értekezletének megrendezésére.
1987-ben a művelődési miniszter „Kiváló munkáért” kitüntetésben részesített.
Munkámat igyekeztem mindenkor legjobb tudásom szerint, a gyermekek iránti határtalan szeretettel, a lelkiismeretem diktálta módon, szerényen végezni. Igaz, 1989-ben a tanácselnök, Rozsnyai Mihály hosszas személyes beszélgetésen igyekezett rábírni arra, hogy vállaljam el az óvodák vezetését. Sok-sok álmatlan éjszakát követően mégis úgy döntöttem, hogy a megbízást nem fogadhatom el. Úgy éreztem, nem vállalhattam felelősséget a másik két óvodában folyó nevelőmunkáért, ugyanis nem éreztem magamban annyi erőt, hogy saját nézeteimet, módszereimet, az ehhez tartozó követelményszintet stb. meg tudnám valósítani mindegyik óvodában.
Így maradtam – a gyermekcsoportokhoz, saját kis közösségemhez kötődve, a mindennapi örömökkel, gondokkal, sok-sok megvalósításra váró tervemmel – beosztásomban.
Olyan terveimet sikerült megvalósítanom, mint a gyermekek környezeti és egészségre nevelése, az udvarok rendbetétele, rendezett játszóterületek kialakítása, természetes anyagok felhasználása játékok készítéséhez, az óvónők rendszeres továbbképzésének biztosítása, a különféle pályázatokon való sikeres részvétel, a szülők bevonása az óvodai rendezvények, a különféle akciók szervezésébe, rendezésébe, stb.
Ma már hagyománnyá váltak azok az események, amelyeket mind-mind, már az 1980-as évektől, folyamatosan megrendeztünk, mint például a szüreti délelőtt, a karácsonyi mézes sütemény és ajándékkészítés, vagy a szőlőhegyi kirándulások.
Sikerült az óvodából egy jó színvonalú, nagyra értékelt intézményt kialakítani, ahová a szülők szívesen íratják be gyermekeiket (olyan szülők is hozzánk akarták járatni gyermeküket, akik területileg a ligeti, vagy falusi óvodához tartoztak), és ahová a gyermekek örömmel járnak.
Ebben az intézményben dolgoztam 1996 nyaráig, nyugdíjba vonulásomig.
Pályám során mindig igyekeztem munkámat a lehető legnagyobb fegyelemmel, példamutatóan, odaadással végezni. A rend, a fegyelem, a tisztaság megteremtése és fenntartása csakis ily módon válhatott lehetővé. Beosztottaim is belátták mindezeket, és szívesen végezték hasonlóan munkájukat.
Munkámat nem csak szerettem, de hivatásnak is tekintettem. Több pedagógus kezdett a vezetésem alatt álló falusi, majd később a Dózsa Gy. úti óvodában, s remélem, hogy tőlem mindig megfelelő útmutatást, erkölcsi útravalót kaptak.
Pályaválasztásuk során három gyermekem közül két pedagógus lányomnak is az én példám adta az indíttatást.
Nehéz, göröngyös utat kellett bejárnom, amely tele volt nehézségekkel, sokszor fájdalommal, méltatlan mellőzéssel, de én ennek ellenére csak a szépre és a jóra emlékezem. Máig sem tudtam egykönnyen elszakadni a pedagógusi pályától, ahová mindig visszavágytam.
Így történt, hogy nyugdíjasként, határozott idejű munkaszerződéssel, pedagógusi munkát végezhettem az iskola alsó tagozatának napközijében 1997. szeptember 15-től az iskolaév végéig.
Volt idő, amikor az Öregek Napközi Otthona vezetésére nem találtak alkalmas, megfelelő iskolai végzettségű személyt. Az önkormányzat felkérésére elvállaltam ezt a feladatot is, és becsülettel, az idősek iránti tisztelettel és nagy-nagy odafigyeléssel, sok-sok örömet és megpróbáltatást megtapasztalva, közmegelégedésre végeztem 1999. július 5-étől 2000. július 2-ig.
Ezután 2001. szeptember 1-jétől 2002. június 29-éig óvónői munkát kaptam a IV. sz. óvodában, ahol újra a gyermekek között lehettem.
Ha hívtak, mindig mentem és segítettem.
Itt kezdtem pályafutásomat, és itt is fejeztem be. Egyetlen munkahelyen.
Most boldog nagymama vagyok, négy unokám mamája!
Tárnok, 2005. július 21.
Szegedi Istvánné